Szakítás után tudatosul bennünk, hogy párunkkal való kapcsolatunk tükrében értelmeztük és éltük meg magunkat. Legbensőbb énünkhöz való viszonyunkat is a párunkhoz való viszonyunk definiálta.

A szakítás egyfajta szociális átmenet a párkapcsolatból az egyedüllétbe, időtartama egyénileg változó, napoktól évekig terjedhet. Szakítás után legtöbbször elzárkózunk az emberektől, ellenségesnek érezzük a világot.

 

Érdemes elolvasni: A visszahódítás pszichológiája

A szakítás utáni folyamat mindig egyéni.

A szakításra adott reakciókat meghatározó tényezők

  • a kapcsolat minősége és időtartama
  • a szakítás módja
  • az életkor
  • az alapszemélyiség
  • az előzetes életesemények (korábbi kapcsolatok és veszteségek)
  • az aktuális pszichés helyzet (egyidejű krízishelyzetek)
  • a kulturális környezet
  • vallásosság, hit
  • a társadalmi helyzet
  • a szociális kapcsolatrendszer

 

A szakítás fázisai

A megelőző szakasz

A szakítás lehetőségével már annak bekövetkezte előtt is Szakítás után.... Hogyan tovább?foglalkozunk. Számos intő jel figyelmeztethet a közelgő szakításra, ezek közül a leggyakoribbak:

  • A szexuális együttlétek megritkulnak, minőségük és időtartamuk is csökken
  • Sok a nézeteltérés, vita, veszekedés, szélsőséges esetekben akár tettlegesség is
  • A közös programok semmitmondóak és egyre ritkábbak
  • Hiányzik a kapcsolatból az öröm, a nevetés, az intim pillanatok
  • A közös jövőkép homályba vész
  • A külön töltött idő gyakoribb
  • Megjelenik egy harmadik fél, megcsalás, féltékenység

 

A szakítás utáni krízis

  • Ez az elutasítás stádiuma, a szakítás tagadása. Érzelmi bénultság, kiüresedettség, érzelmi viharok, kontrollálhatatlan érzelmi kitörések. Néhány perctől 1-2 napig tarthat. Egyéni kötődési problémák esetén ez az időszak hosszúra is nyúlhat.
  • Hiábavalóság érzése
  • Értelmetlennek tűnik minden
  • Gyakran étvágytalanság, akár heteken át tartó koplalás
  • Addiktív szerek fogyasztása: dohányzás, alkohol, drog
  • Öngyilkossági gondolatok, öngyilkossági kísérlet

Ha ez a szakasz elhúzódik (több, mint 1 hónapig), akár magadra, akár a környezetedben élő személyre ismersz, fordulj hozzánk, vagy más szakemberhez.

Reménykedő szakasz

Remény a újrakezdésben, a visszahódításban. Önbizalom csökkenése és a mindenhatóság érzése váltakozik. Tehetetlenségérzés, túlzott passzivitás vagy aktivitás, düh, vádaskodás, ingerlékenység, bizalmatlanság előfordulhat. Értelem keresése, az életérzés és az énkép megváltozása. A kapcsolati sémák feltárása, hibák felismerése, önvádlás. Újra- és újra próbálkozás, könyörgés, fenyegetőzés, megalázkodás, trükközés. Gyors receptek pl. internetről letölthető „visszahódítási kézikönyvek”, asztrológus, jósnő, és egyéb mágiák keresése.

Tudatosulás

A felszakadó érzelmek stádiuma: Az összes hiábavaló kísérlet teljes kudarca után az expartner gyakran minden kommunikációs csatornát lezár. Ez a legnehezebb szakasz:

  • Szembesülés a veszteséggel, a visszafordíthatatlannal, megsemmisülés és tehetetlenség érzése
  • A gondolatok és érzelmek impulzusszerű, kaotikus megnyilvánulása
  • A gondolkodás változásai: regresszió, egyszerűsítés, devalválás, idealizáció, szélsőséges esetekben hallucinációk (mindenhol őt látom), megőrüléstől való félelem
  • Szórakozottság, felelőtlen döntések, vagy döntésképtelenség
  • Ambivalens, veszélyes és/vagy önpusztító viselkedés
  • Kapcsolatoktól való visszahúzódás, szociális környezet leépülése, egyedüllétre való igény, kétszemélyes beszélgetések

Testi tünetek: szomatikus distressz (torokszorítás, fulladásérzet, légszomj, gyakori sóhajtozás, gyomor összeszűkülésének érzete, gyengeségérzet, szívritmuszavarok, hideg, zsibbadó végtagok, fejfájás, hányinger), ehhez társul a szomorúság és a feszültség érzése.

Feldolgozás

A keresés és elválás stádiuma, általában hónapokig tart: az emlékezés tudatossá válik, a szép emlékek kerülnek többségbe, idealizálás nélkül. A tünetek erőssége csökken, többségük megszűnik, a szembesülés már elviselhető, megjelenik a racionális elfogadás. A vélt vagy valós hibák felismeréséből keletkező düh és a bűntudat már motivációként jelenik meg.

Amíg valaki erős érzelmi reakciót vált ki bennünk, addig az életünk részének tekintjük. Az újonnan kialakuló életstruktúrába beágyazódnak a kapcsolatból vett értékek, a kapcsolat dinamikai mintázata és a tanulságok. Olyan cselekedeteket hajt végre, amit a párja kedvelt. Ez egyfajta kereső magatartás, ami egyre jobban felkészíti a veszteség elfogadására, és nyilvánvalóvá teszi, hogy mindazokat a képességeket, melyeket a párjára vetített ki, most belsővé kell tennie. A szakítás fázisai

Adaptáció

Önmagunk és a világhoz fűződő új viszonyunk kialakításának stádiuma: az  érzésekben és emlékekben az expartnerrel kapcsolatos múlt úgy él tovább, hogy emellett képesek vagyunk a megfelelő életvitelre. Az expartner, mint belső emlékkép a külső létező helyett jelenik meg. A közös emlékek érzelmi impulzusok nélkül jelennek meg, az expartnerről a reménytelenség és kilátástalanság érzése nélkül tudunk beszélni. Az élet szépségeire nyitottá válunk és át tudjuk adni magunkat bűntudat és fenyegetettség-érzés nélkül az örömöknek és az intim kapcsolatoknak. Felismerjük, hogy képesek vagyunk az élet folytatására.

Kifelé irányulás, szociális kapcsolatok újraépítése és a jövő felé fordulás dominál. A szomatikus tünetek  megszűnnek, az új szerepeket adaptívan képesek vagyunk betölteni a szociális reakciók adekvátak és elfogadottak. A sikerrel lezárult szakítási folyamatnál a személy úgy érzi, hogy az élete folytatható. Új világlátása és énképe alakul ki. Számos dolog, amit a szeretett partnerhez kötött és elveszettnek hitt, újra kirajzolódik. A jövőkép és az intim kapcsolatokba vetett hit reális. Az egyén nyitottá válik új kapcsolat létrehozására.

A KOMPLIKÁLT SZAKÍTÁS

Hajlamosító tényezők: váratlanul, drasztikusan megszakadt kapcsolat - derült égből villámcsapás;

  • túlságosan erős kötődés a partnerhez
  • ambivalens érzések a partnerrel kapcsolatban
  • halmozott ill. feldolgozatlan konfliktusok
  • a szakítással egyidejűleg fellépő egyéb stresszhelyzetek
  • hiányos szociális kapcsolatok
  • sorozatos megcsalás, félrelépés napvilágra kerülése
  • rossz testi vagy lelki egészség
  • depresszióra való hajlam.

Valamennyi fázis magában foglalja a megrekedés, elakadás veszélyét, esetleg visszacsúszást a korábbi fázisok valamelyikébe. A veszteséggel járó érzelmek elfojtása depresszióhoz vezethet. A lehangoltság annál súlyosabb formát ölt, minél erőteljesebb az érzelmek visszafojtása.

A KOMPLIKÁLT SZAKÍTÁS TÍPUSAI

1. időtartamát tekintve:

Krónikus lezárási folyamat: Általában függő és/vagy játszmákon alapuló kapcsolat következménye; akár éveken át elhúzódó szorongás, a szociális kapcsolatok beszűkülése, az expartner idealizálása. Végletes formája az árnyékkapcsolat: az expartnert még mindig meglévő partnernek tekinti, belső párbeszédet folytat vele.

 

Késleltetett folyamat: Az elhagyott mások támogatását helyezi előtérbe, ami lehet a szublimáció része is. (Ennek feldolgozása szakértő segítségét igényli. A belső motiváció szükséglet alapú, a terápiás folyamat része a motiváció megtartása és átalakítása szeretet alapú motivációvá a reális életcélok megtartása mellett.) Ambivalens kapcsolat az expartnerrel. Elhúzódó tagadás, erős haraggal és bűntudattal. Gyakoriak a pszichoszomatikus betegségek.

2. intenzitását tekintve:

Bagatellizáció: az elhagyott úgy él, mintha semmi sem történt volna. Gyakori a túlzott aktivitás, hárítja az expartnerről való beszélgetést. Háttérben az expartnerrel való ambivalens kapcsolat állhat, gyakran haraggal és bűntudattal ötvözve. Gyakori az alkoholizmus, a drogfüggőség, a workaholizmus és más cselekedetekbe való menekvés, a szembesülés elkerülése.

 

Hipertrofikus (túlzott mélységű) folyamat: hirtelen bekövetkező szakításnál vagy megcsalás esetén.

 

Torzult lezárás: veszélyeztető tényezők (szomatikus/pszichiátriai betegségek reaktiválása vagy aktiválása) kölcsönhatásként jelenik meg. A szomatikus tünetekből származó halálokok jelentősen megnőnek. Nő a balesetek száma, az öngyilkosság, és az alkohollal kapcsolatos halálozások. A statisztikák közt kiemelt helyet foglalnak el a szakítás és válás következtében elkövetett öngyilkosságok. Különösen veszélyeztetettek a szakítás kezdeti időszakában lévők, a férfiak (a szociális támogatás hiánya, rosszabb stresszfeldolgozó képesség) és az alacsony társadalmi státuszúak.

A lezáratlan szakítás általános jegyei

  • a fájdalom kifejezésének tartósan fennálló képtelensége, illetve elhárítása szakítás tagadása
  • az expartnerről és a párkapcsolatokról szóló beszélgetések túlzott és állandó kerülése
  • a külső segítségtől való ingerült elfordulás
  • alkohol vagy más élvezeti szerek, vagy gyógyszerek mértéktelen használata
  • az örömforrások (szerencsejáték, szex) eltúlzott mértékű (a mindennapi élet egyéb tevékenységeit tartósan háttérbe szorító) keresése és gyakorlása
  • az expartner tartós és szélsőséges idealizálása
  • nagyfokú izoláció
  • hosszan tartó depresszió
  • apátia, a napi szükségletekről való gondoskodás hiánya
  • ismétlődő, tartósan fennálló öngyilkossági fantáziák
  • pszichoszomatikus vagy pszichiátriai betegségek
  • erőteljes félelem az intim kapcsolatoktól, szexualitástól
  • elhúzódó, túlzott félelem a betegségektől
  • tartós valóságérzékelési zavarok: hallucináció, deperszonalizáció, derealizáció
  • tartós alvászavarok
  • túlzott és tartós aktivitás
  • hirtelen személyiségváltozás
  • gyorsan feltámadó, vad ellenségesség egyes személyekkel kapcsolatban (racionális érvekkel nehezen befolyásolható)
  • testileg: izomfeszültség, merev nyak, feszült testtartás, feszült-rideg mosoly, maszkszerű, kifejezéstelen arc, a feszültség egyéb jelei (szemkontaktus kerülése, fel-le járkálás, ujjakkal való dobolás, stb.)
  • spirituális hárítás

 

Felhasznált irodalom: Pilling János (szerk.) (2003). A gyász. Medicina, Budapest. 19-52., 81-94., 128-171