A nárcisztikus személyiségzavar jegyei

A nárcisztikus személyiségzavar az egyén önmaga iránt érzett erőteljes szégyen- és elégedetlenségérzetéből táplálkozik. Hogy leküzdje saját szégyenérzetét, érzéseit másokra vetíti, ellentámadást indít a vélt támadóval szemben, másokat okol, illetve mindent elkövet, hogy bebizonyítsa magának különleges mivoltát.

 

Fő védekezése az omnipotencia, amiben magát felsőbbrendűnek érzi és a devalválás, ami abban merül ki, hogy a rajta kívül álló személyt, akinek fenyegető a jelenléte, leértékeli, semmibe veszi. Lényegében saját belső bizonytalanságát projektálja a személyre és így helyezkedik fölé.

A nárcisztikus egyént általában kora gyermekkorában éri a sérülés, melyben az énkép, a szelf sérül. Gyakran az húzódik meg a háttérben, hogy azt érezte, bármit is tesz, nem elég jó, alkalmatlan a szülői szeretetre.

A nárcisztikus düh

Ezek a korai tapasztalatok okozzák a "nárcisztikus szégyenérzet" kialakulását mely a "nárcisztikus düh" kiváltója. A nárcisztikus düh akkor bontakozik ki, ha úgy érzi, hogy nem tisztelik eléggé, nem ismerik el omnipotens voltát, vagy valaki viselkedése rossz fényt vet rá, s ezzel felszakítja a régi sebeket. Bárminemű kritikára, tiszteletlenségre túlérzékenyen, időnként dühkitöréssel reagál. Leginkább azok lesznek ezeknek a kitöréseknek a szenvedő alanyai, akik a legközelebb állnak hozzá, együtt élnek vele, hiszen a nárcisztikus személy mindenkitől, de leginkább tőlük várja el mindazt a szeretetet, figyelmet és elismerést melyet gyerekkorában nem élt meg. Párjával elhiteti, hogy nem elég jó, értéktelen, így vetítve rá saját érzéseit. Szokatlanul önző, előfordul, hogy szörnyen arrogáns, önelégült és látszatra nagyon magabiztos.

Kapcsolatai gyakran felületesek, mivel sok mindenkit "elmar" maga mellől. Igazi magányos harcos, rengeteg dühvel, meg nem értettséggel, keserűséggel. A külsőségek általában fontosak számukra és másokat is gyakran ez alapján ítélnek meg.

Ez mind a védekező mechanizmusának része. Magát különlegesnek tekinti, és úgy érzi csak más, hasonlóan tehetséges emberek képesek megérteni őt, vagy kapcsolatot kialakítani vele. Folyamatosan úgy érzi, hogy nem kapja meg az őt megillető figyelmet és tiszteletet, mindezt pedig azzal magyarázza, hogy a többiek túl buták és tudatlanok ahhoz, hogy elismerjék. Sokszor irigy másokra, akikről azt hiszi, többet kaptak az élettől, noha szerinte ő sokkal inkább megérdemelné. Gyakran fantáziál sikerről, hírnévről, ismertségről, mivel szüksége van arra, hogy így töltse ki a lelkében lakozó érzelmi űrt, vagy terelje el az elégedetlenségérzetéről a gondolatait.

 

A nárcisztikus egyén szokatlanul önző

Bármi, ami érdekes számára, elsősorban magáról szól. Egyszerűen nincs elég energiája ahhoz, hogy mások igényeit vagy érzéseit figyelembe vegye, mivel az ő igényei sincsenek kielégítve. El van foglalva azzal, hogy megszerezze saját lelki szükségleteit, másokét figyelmen kívül hagyja. Képtelen bármit is adni, amit ő maga sosem kapott meg. A másik ember csak addig értékes a számára, amíg pozitív hatással van rá és az  érdekeit szolgálja. Ez lehet akár úgy, hogy valamilyen pozíciót köszönhet neki, vagy csak egyszerűen csodálattal veszi körül. A lényeg, hogy ismételten csak róla szóljon a történet. Ez csak védekezés részéről.

Viselkedése az alacsony önbecsülés és a túlzott önmegvetés eredménye. Hosszú időbe telik, míg olyan légkört sikerül kialakítani, ahol eléggé biztonságban érzi magát ahhoz, hogy igazán megnyíljon. Mindez nagy nehézséget okoz számára és a környezete számára, együtt élni vele még ennél is sokkal nehezebb. Egy kapcsolat ugyanis csak akkor tud igazán működni, ha a partnerek kölcsönösen elvárhatnak egymástól bizonyos dolgokat és mindkét fél igényei egyformán ki vannak elégítve. Sajnos azonban a nárcisztikus személyiség képtelen az igazán bemélyült intimitásra, képtelen önzetlen szeretetet adni. Számára a világ vagy barát vagy ellenség, ebben a két végletben mozog a valósága.

 

Nárcisztikus személyiségzavar a párkapcsolatban

A nárcisztikus férfi

Első pillantásra a nárcisztikus férfi személyisége rendkívül vonzó lehet sok nő számára. Mivel önmagát omnipotensnek mutatja, ezért a felületes női szemlélő, az alfahím tulajdonságait véli felfedezni.

A nárcisztikus nő

A nárcisztikus nő -ha nőiségét és szexualitását fel tudja vállalni- rendkívül csábító és igényli, hogy ő legyen a társaság középpontja. A játszmák mestere, az igazi manipulátor és tudja, hogyan csavarja az ujja köré a gyengébb férfiakat.

 

A nárcisztikus személyiségű egyénnél a fordulópont akkor következik, amikor egy kapcsolat intimmé válik és láthatóvá válnak a gyengeségei. Hogy ezeket a gyengeségeket leplezze, kibontakoztatja zsarnoki, irányító személyiségét. Úgy érzi irányítania kell, hogy biztonságban érezze magát. Egyik elhárító mechanizmusa a kontrollálás. Az empátia hiánya és párjának folyamatos leértékelése, valamint az előtörő nárcisztikus dührohamok -amik akár fizikai agresszióban is megnyilvánulhatnak- elviselhetetlenné teszik az együttlétet. Szakításkor rendszerint a másik felet okolja és igyekszik az amúgy is alacsony, megtépázott önértékelését a partner sárba tiprásával kompenzálni.

 

Hogyan vehető észre a nárcisztikus személyiségzavar

Természetesen a fentiek megléte nem feltétlenül a nárcisztikus személyiségzavar diagnózisa. Mindannyiunknak vannak nárcisztikus személyiségjegyei, amik hol felerősödnek -pl egy krízis hatására- hol pedig háttérbe szorulnak. A nárcisztikus személyiségzavar megállapítása klinikai szakpszichológus közreműködését igényli.

 

A nárcisztikus személyiségzavar diagnosztikus feltételei

(Forrás: BNO-10 zsebkönyv, DSM-IV-TR meghatározásokkal (2004))

 

Kora felnőttkortól kezdve számos különféle helyzetben (fantáziára és viselkedésre kiterjedő) nagyzásban, a csodálat igénylésében és az empátia hiányában megnyilvánuló általános sajátosság, azaz 5 vagy több az alábbiakból:

 

  1. saját fontosságáról nagyzoló érzése van (pl. saját teljesítményét, tehetségét eltúlozza, megfelelő teljesítmények nélkül is elvárja, hogy kiválónak ismerjék el)
  2. gyakran fantáziál határtalan sikerről, szépségről, hatalomról, éleselméjűségről vagy ideális szerelemről (megj.: itt arról van szó, amikor valaki csak fantáziál, de nem tesz semmit az álmai megvalósításáért, pl. a "szájhős")
  3. azt hiszi, hogy különleges, unikális teremtmény, akit csak hozzá hasonló, a társadalmi ranglétrán magasan álló emberek (vagy intézmények) érthetnek meg, vagy kellene, hogy társuljanak vele
  4. túlzó mértékű csodálatot vár el
  5. feljogosultság érzése, azaz indokolatlanul, különlegesen kedvező bánásmódot, vagy az elképzeléseivel való automatikus együttműködést vár el
  6. interperszonálisan önző, azaz kapcsolataiban másokat kihasznál, hogy saját céljait elérje
  7. empátiája hiányzik: képtelen felismerni és átérezni mások érzéseit és szükségleteit
  8. sokszor és mélyen érez irigységet, vagy azt hiszi, mások irigykednek rá
  9. gőgös, fennhéjázó magatartás vagy attitűdök

 

A nárcisztikus személyiségzavar terápiája

A legnagyobb probléma maga a probléma, ugyanis aki nárcisztikus, az ritkán megy el terápiába. Mivel magát tökéletesnek képzeli, ezért maximum akkor jut el a megfelelő segítőhöz, amikor már "lángokban áll a ház".

Saját tapasztalataim szerint meglehetősen jellemző rájuk a szomatikus áttét, vagy tünetképzés és mivel a felszínre törő fizikai probléma megoldása a konzervatív orvostudomány kompetenciája, ezért először orvoshoz fordulnak a tünetekkel. Így a lényegi probléma sokáig lappang.

 

Pszichoterapeuták számára is gyakran embert próbáló a nárcisztikus személyiségzavar kezelése. Rendkívül erős keretekre van szükségük, hiszen a legapróbb bizonytalanság is félelmet kelthet bennük. Gyakran előfordul a terápiából való hirtelen kilépés. Az sem ritka, hogy akár több terapeutát is "elfogyasztanak", mire valódi változás áll be az életükben. A terápiás folyamat általában 1-3 évet vesz igénybe.