A megfelelési kényszer egy tudattalanból előtörő érzelem hatására bekövetkező viselkedési mintázat. Erősen gátolhatja az egyént az önérvényesítésben és az intim kapcsolatok kialakításában. Széleskörű problémáról van szó és a megfelelési kényszer gyakran szoros kapcsolatban áll az önbizalomhiánnyal.

Hogyan alakul ki a megfelelési kényszer

A megfelelési kényszer mögött gyakran egy tanult viselkedés áll, aminek eredete legtöbbször kora gyerekkorban keresendő. Amennyiben gyerekkorunkban a szülőktől nem kapunk kellő mennyiségű figyelmet, szeretetet és törődést, a saját -gyermeki gondolkodásunk- úgy értelmezi a helyzetet, hogy bizonyára valami probléma van velünk. Valószínűleg nem viselkedünk megfelelően -gondolhatjuk- és stratégiákat kezdünk kifejleszteni, hogy a szüleinktől a lehető legtöbb odafigyelést kapjuk. Visszafojtjuk a sírásunkat, dühünket, vagy bármilyen olyan érzelmi megnyilvánulásunkat, ami nemtetszést vált ki.

A gyermeki agresszió kifejeződése gyakran átvált passzív agresszióvá, amit többévnyi gyakorlás után már úgy érezhetünk, hogy egyet jelent a szeretettel, hiszen erre kaptunk pozitív visszajelzést. Tehát -ismét gyermeki aggyal értelmezve- így vagyunk szerethetőek. A követeléseink háttérbe szorulnak, hogy elkerüljük szüleink "kihasználását". Egy bizonytalan, a szeretetét nehezen kifejező anya pedig még tetézi is a helyzetet.

Sok esetben találkozom vele, hogy a szülők legfeljebb anyagi kielégülést nyújtanak a gyereknek, mivel ők sem tudják, hogyan lehetne kifejezni a szeretetüket. A gyermekek szobája gyakran zsúfolásig telve játékokkal, használhatatlan kacatokkal, vagy nagyobbacska korban a legújabb mobiltelefon, tévé, számítógép hivatott betölteni azt az űrt, amire a szülőnek már nincs türelme, energiája, vagy hiányosak az ismeretei a meghitt kapcsolatok terén.

A gyermek pedig sokszor nem érti, hogy miért nem foglalkoznak vele kellőképpen, elhanyagoltnak érzi magát és szinte mindent elkövet, hogy megfeleljen a szülők -vélt, vagy valós- elvárásainak. Zseniális megoldásokat talál ki, hogy megkapja a napi szeretetadagját, aminek legtöbbször csak a töredékéhez jut hozzá. A tátongó űr pedig napról napra nő, amíg eljut a felnőttkorba.

Megfelelési kényszer a felnőtt kapcsolatokban

Miután elvégzi azokat az iskolákat, amiket úgy érzi, hogy el kell végeznie, a lehető legjobb eredménnyel, amit csak ki tud sajtolni magából, eljut arra a pontra, hogy szeretne valakihez biztonságosan kötődni, amit a társadalmi normáknak -amit időközben vaskosan belesulykoltak- megfelelően egy párkapcsolatban képzel el. Az ürességérzet amit hordoz magában -titkolva, gyakran szégyenkezve, hogy nehogy kiderüljön róla, hogy vele "valami nem okés"- óhatatlanul is belesodorja magát olyan helyzetekbe, amikor némi figyelemért cserébe bármit megtesz és azt a személyt akitől ezt a figyelmet kapja, könnyen képes piedesztrálra emelni. Ez lehet a one-itisz, a reménytelen szerelem, vagy limerencia csapdája.

A megfelelési kényszer mögötti hiányérzet

A megfelelési kényszer egy olyan viselkedésforma, ami abból a hitből fakad, hogy "nem vagyunk szerethetők", "nem vagyunk elég jók", "a szeretetet ki kell érdemelni, meg kell küzdeni érte". Ismerősen csenghet a mondat: "Ha jól viselkedsz kapsz ...-t".

Mit jelent az, hogy jól viselkedsz?

Gyermekkorunkban tanult viselkedésmintáink a legkevésbé sem racionálisak. Megpróbáljuk kitalálni, hogy szüleinknek mire van szüksége ahhoz, hogy szeressenek minket, illetve, hogy szeretve érezzük magunkat. Legyünk csendben? Pakoljunk el magunk után? Együnk rendesen? Ne sírjunk? A gyermek kísérletezik és folyamatosan résen van, hogy a szülők visszajelzéseit megtanulja olvasni. Ha szerencsésen alakul a fejlődése, ez az empátia készségének kifejlődéséhez nagyban hozzájárulhat. ... legalább ennyit nyer a dolgon. Sovány vigasz?

A megfelelési kényszer következményei

A szeretethiányos gyermek kísérletező magatartása és a szülők gyakran következetlen, kiszámíthatatlan viselkedése, egy kaotikus és rendszerezetlen én-szerveződést eredményez, aminek gyakori felnőttkori következményei, az addikciók: valami biztos pontot keresünk, egy társat (partner- vagy kapcsolatfüggőség), egy tudatállapotot (drog- és alkoholfüggőség),  romantikafüggőség, vagy donjuanizmus (amikor az elveszett gyerekkori érzéseket próbáljuk feleleveníteni). És külön kiemelném a pornófüggőséget, valamint a potenciazavarok egy csoportját, amikor a férfiak a nők -szintén vélt, vagy valós- elvárásainak próbálnak megfelelni.

A megfelelési kényszer és a szülők felelőssége

Mondhatnánk, hogy a szülő felelőssége, hogy a gyermek egészséges és szeretetteljes környezetben nevelkedjen és akkor a fentiek elkerülhetőek lennének. A probléma azonban ennél szélesebb spektrumú, társadalmi jelleget öltött. A személyes beszámolók mögött gyakran az húzódik meg, hogy már a szülő sem tanulta meg a helyes nevelési mintákat, sokszor hasonló gyerekkori sérüléseket hordoznak, csonkacsaládból származnak és nekik is problémát okoz az intimitás megélése, a meghitt kapcsolat kialakítása és a szeretet kifejezése.

A megfelelési kényszer egyik legnagyobb hátulütője az, hogy az egyént kihasználhatóvá teszi, amivel -főleg párkapcsolaton belül, ahol a játszmák kvázi rejtve maradnak- gyakran vissza is élnek, sőt előszeretettel teremti meg magának azokat a helyzeteket, ahol alárendelt helyzetbe kerül.

Milyen lehetőségek vannak a megfelelési kényszer enyhítésére, felszámolására?

Pszichoterápiás folyamatokban -és ezek gyakran hosszabb távú 1-2 éves terápiák- a tudattalan folyamatok feltárása, beazonosítása, tudatosítás révén, valamint viselkedésterápiával, a hiányérzet miatt előtörő érzelmek meglehetősen jól kontrollálhatóvá tehetők. Ezzel az életminőség és az emberi kapcsolatok minősége nagyban javulhat.

A mélyebb érzelmi munkához egy feltétel nélküli elfogadó közeg, akár csoport rendkívül nagy segítséget adhat, a személy így visszatalálhat a valódi-énjéhez. A támogató attitűd segíthet számára megtalálni azt a helyes viselkedési formát, amiben feltárhatja és kifejezheti valós igényeit a visszautasítástól való félelem megélése nélkül.