Mi a megcsalás és mi nem az?

Mielőtt elmerülnénk a párkapcsolati dinamika útvesztőiben, tisztázzunk egy lényeges kérdést a megcsalás fogalmával kapcsolatban.

Könyvtárnyi szakirodalom foglalkozik a témával, rengeteg internetes forrás áll rendelkezésünkre és a szépirodalomban is meglehetősen sokféle helyzettel találkozunk.

Vegyük először azt, ami biztos a megcsalással kapcsolatban. Kell hozzá egy:

  • formális és/vagy hivatalos párkapcsolat
  • egy létező harmadik személy és
  • legalább az egyik fél megcsalásnak tekintse a történteket

A megcsalás tehát csakis párkapcsolati kontextusban értelmezhető, a két fél kapcsolatában fellépő anomália, amit egy harmadik személy megjelenése okoz és ami legalább az egyik félben rossz érzés(ek)et kelt.

Ha egyik félben sem kelt rossz érzést (bár ilyenről még nem hallottam), akkor is beszélhetünk megcsalásról és azt gondolom, hogy ez egy szerencsés eset. Minden megy tovább a régi kerékvágásban, mintha mi sem történt volna. Na és az eltitkolás?

A megcsalás eltitkolása

Én azt gondolom, hogy egy jól működő párkapcsolatban a felek őszinték egymáshoz. Ha a megcsaló fél eltitkol tényeket, részleteket, vagy akár a teljes történetet, azt okkal teszi. Valaminek az eltitkolása, nem más, mint a másik tévedésben tartása, kvázi hazugság, a felelősség fel nem vállalása, ami gyenge, éretlen jellemre vall. Egy érett, felnőtt gondolkodású ember tisztában van a cselekedetei következményeivel és vállalja érte a felelősséget. A megcsalt féltől ezzel a hazugsággal elveszi a döntés jogát, azt a jogát, hogy szabadon eldönthesse, ilyen feltételekkel akarja-e folytatni a párkapcsolatot.

A megcsalás a párkapcsolati problémák indikátora

Az eddigi tapasztalataim alapján megcsalás akkor következik be, amikor egy párkapcsolatban a hűtlen félnek hiányzik valami. Valami, amit a harmadik fél nyújt számára. Ha egy őszinte, nyitott és intim párkapcsolatról beszélünk, akkor a két fél megbeszéli ezeket a hiányokat és közösen tesznek azért, hogy újra mindketten boldogok és teljesek legyenek. Ha ezt lehetetlennek tartják, akkor döntenek a különválásról. Közösen!

Tehát a megcsalás alapjában véve két félen múlik. Sokszor a megcsalt fél is - még ha nem is tudatosan - részt vesz a folyamatban. Ő lényegében az áldozat szerepét vállalja magára. Hogyan is teszi ezt? Nézzük a tipikusnak mondható forgatókönyveket:

  • Kóros féltékenységgel. A féltékenységnek semmi alapja nincsen, a megcsalás, mintegy önbeteljesítő jóslatként működik. A megcsaló fél "úgyis mindegy" alapon sokkal könnyelműbben kezeli a helyzetet.
  • Elhanyagolja magát, vagy a partnerét. Ezzel önmagában megteremti partnerében a hiányállapotot.
  • Megcsalja a partnerét. Ezzel szintén kiváltja a megcsaló félből az "úgyis mindegy" reflexet, vagy netán kifejezetten bosszúvágyra sarkallja.

A megcsalás határmezsgyéje

Vannak akik nagyon ügyesen lavíroznak, úgy, hogy a partnerüket kétségek között tartják. Pár útmutatót szeretnék adni annak, aki ilyen helyzetben találja magát és a fenti hasonló mondatok hangzanak el. (az igazságtartalmukkal most nem foglalkozom)

  • "Csak egy csók volt!" - A legtöbb ember általában nem csókol meg csak úgy akárkit. Nem csókolja meg az utcán a hajléktalant, a BKV ellenőrt és a 100 kilós zsíros hajú kollégáját sem.
  • "Csak egyszer feküdtem le vele!" - A megcsalt fél érzelmeit ez nem hiszem, hogy nagyban befolyásolná, arról nem beszélve, hogy nem matek órán vagyunk.
  • "Rád gondoltam közben!" - Hm. Ügyes! Legközelebbi szeretkezés alkalmával vajon kire fog gondolni?
  • "Nem jelentett számomra semmit!" - Azért itt felmerül a kérdés, hogy vajon a megcsalt fél jelent-e ezek után valamit.
  • "Nem történt semmi köztünk, csak párszor találkoztunk!" - Akkor miért nem mesélte el? Normális esetben, ha találkozunk valakivel, elmeséljük a párunknak, hogy mi történt, milyen jót beszélgettünk, milyen jól éreztük magunkat.

Hogy párat említsek a nem túl rafinált magyarázatok közül. A megcsaló fél - legtöbbször a bűntudat miatt - próbálja a helyzetet enyhíteni.

Bizalom a megcsalás után

Helyreállítható-e egyáltalán a bizalom? Nézzük, hogy hol is tart egy ilyen kapcsolat:

  • Van egy megromlott kapcsolati dinamika
  • A megcsaló fél részéről bűntudat, vagy ami még rosszabb, ha nem is látja át, hogy mit tett.
  • A megcsalt fél részéről, sértettség, düh, kétségbeesés, a bizalom elvesztése.
  • És még ott van a harmadik fél árnyéka, aki felbukkanhat a jövőben.

Több hónapnyi (inkább több évnyi) közös munka a kapcsolatot helyrehozni. Mindkét félnek gyökeres változáson kell keresztülmennie ahhoz, hogy újra kialakuljon a kölcsönös bizalom, hogy feldolgozzák a közös sérelmeket, újra visszahozzák a kapcsolatba a szenvedélyt. A megcsalt félnek meg kell bocsátania és a megcsaló félnek el kell tudni engedni a bűntudatát, ha van. Ha személyes érettségük tart ott, hogy érdemben leüljenek beszélgetni egymással a jövőbeni terveiket illetően, akkor talán. Érdemes ilyenkor megkeresni párterapeutát, vagy párkapcsolati tanácsadót.

Saját vélemény! a megcsalásról

Én azt gondolom, hogy a megcsalás is egy hosszan tartó, elhúzódó játszma eredménye, amit egy harmadik fél annyira megbonyolít, hogy a hozzám fordulókkal is hónapok telhetnek el, mire kibogarásszuk, hogy egyáltalán mi a pontos helyzet. Szinte lehetetlen mindkét fél nélkül tisztázni a történteket. Mire az érzelmek lenyugszanak annyira, hogy érdemben foglalkozzunk a témával, addigra a játszma még jobban bemélyül.

Mivel a kapcsolatban a vonzalom legalább az egyik részről lecsökken, ezáltal elúszik a motiváció is. Hónapok, évek tudnak elmúlni bizonytalanságban, vádaskodásban, átsírt éjszakákban és még sorolhatnám. Ha még hozzáveszem azt, hogy sokszor kötődési zavarok, személyiségzavarok, vagy akár patológiás folyamatok is részt vettek a történtekben, akkor még hosszabb folyamatról van szó. Nem igazán tudnék olyan érvet felhozni, ahol nyugodt szívvel mondanám, hogy érdemes helyrehozni a kapcsolatot. Még a közös gyerek sem.

Pont a gyerek nem.

A gyerek a leggyengébb láncszem a családban és ráterhelni az egész konflikust, "legalább miatta hozzuk helyre!" felkiáltással, a legnagyobb felelőtlenség. Legtöbbször a gyerekek későbbi - akár felnőttkori - terápiájában derül fény arra, hogy milyen súlyos sérülést okozott nekik. Egy fiatalkorú- vagy kisgyerek, aki éretlen személyiségéből fakadóan, ráadásul információhiányban, csak annyit tud, hogy valami nincs rendben. Anyu és Apu miatta vannak együtt, mert ő ott van és már kész is van a megfelelési kényszer. Hogy csak egy lehetséges forgatókönyvet említsek.

Az én véleményem (kihangsúlyozom a saját véleményem!): hosszú távon jobban megéri továbblépni és keresni egy megfelelő partnert. Nehéz meglépni, de mindkét fél újabb esélyt kap. Számomra úgy tűnik, hogy ez a "majd én megjavítom, magyaros mentalitás" ebben a helyzetben nem működik. A legtöbben félnek lépni, ami ebben a helyzetben érthető is. A megcsalt fél általában nehezebb helyzetben van, mert vissza lett utasítva. Az önbizalma meg lett tépázva úgy érezheti, hogy "ő már nem kell senkinek".

Hogyan előzhető meg a megcsalás?

Boldog párkapcsolatban kell lenni. Tudom, hogy ez sokszor nagyon nehéznek tűnik.

Mindkét félnek pontosan tudnia kell a másikról, hogy mit tekint megcsalásnak. A keretek nem ismerete mentségként szolgálhat a megcsaló félnek és kiskapuként tekinthet a nem tisztázott részletekre. Érdemes megbeszélni, hogy hol a határ. Nehéz utólag felelősségre vonni valakit úgy, hogy nem lettek letisztázva a keretek. (Azért azt hozzátenném, hogy erősen megkérdőjelezhető az a partner, aki nem képes annyira az empátiára, hogy belegondoljon a párja helyzetébe.) A legelső lépés, hogy ezt magunkban tisztázzuk.

Tudatos párválasztás: Azt látom, hogy sokan véletlenszerű kapcsolatban vannak. Nem tudatosan választanak párt maguknak, hanem akit melléjük sodor az élet. Kolléga, szomszéd, haver haverja, régi osztálytárs, stb. A mai világban rendkívül sok lehetőséget találunk, ahol megtalálhatjuk a nagy Ő-t. Egy rossz párkapcsolatban lenni és benne maradni egészen más problematikát takar, mint hogy nincs elég lehetőségünk.

A nyitott kapcsolat - ahol nincs megcsalás

Univerzális megoldásnak tűnik. Lényegében ebben a kapcsolati formában mindkét fél számára legalizált a más partnerrel folytatott viszony és kölcsönösen elfogadják ennek meglétét. A pszichológiai kutatások is rámutatnak arra a tényre, hogy az emberi ösztönök úgy vannak kódolva, hogy több különböző párral is szexuális kapcsolatot létesítsünk (Coolidge-hatás, genetikai diverzitás). Ha a pár mindkét tagja érett gondolkodású és a kötődésük egészséges és erős, akkor ez egy teljesen elfogadható lehetőség lehet mindkettőjük számára. Mindenkinek saját döntése.

A fentiekből látszik, hogy rendkívül összetett jelenségről van szó. Ha többet szeretnél tudni a témáról, vagy esetleg érintett vagy benne, keress  bátran!