Ki fizet és mikor? - Tímea (31 éves) olvasónk tollából

Ez nagyon kényes kérdés, hiszen kultúránk és pénztárcánk nem mindig engedi meg, hogy csak az egyik fél fizessen (jó esetben a férfi). Sőt, sokan annyira elférfiasodtak, hogy őket márpedig nem lehet meghívni semmire, mert nem akarnak „tartozni”.
Sokféle helyzetben voltam, s nem restellem felajánlani anyagi hozzájárulásomat sem, de kétségkívül jól esik, ha nem kérdés, hogy ki fizet.

Én úgy érzem korrektnek, hogy legalább az első pár randit a férfi állja. Nem kell jó étterem, vagy nagy vacsora. Én boldog vagyok megismerni téged egy kis török étteremben, vagy egy kávézóban. Amíg jó ember vagy és képes vagy a saját lábadon megállni, nem számít az, hogy éppen hogyan állsz anyagilag. Legyen természetes, hogy amid van, az van. Ha szégyelled a helyzeted, akkor én is kellemetlenül fogom magam érezni.

Emberünk randira hív, felajánlja a város „legbiobb” éttermét. Miss bioságom ellenére sem örülök, mert ő valódi húsevő ősembernek tűnik, hát legyen inkább közös nevező, minthogy a végén fizikai szükségletei miatt nem tud figyelni mondandómra (ezt jól ismerjük kedves nőtársaimmal).
A „legbiobb” helyek sajnos nem az olcsóságról szólnak, így emberünk kellemetlen helyzetbe kerül. Olyannyira, hogy az étlapon láthatólag a legolcsóbb ételt próbálja kiválasztani, én pedig lekövetve kellemetlen érzéseit, hirtelen átgondolom, a két salátalevél közül melyik lesz olcsóbb, igen, talán a sajt nélküli.

Ezzel sem lenne baj, hiszen jóban-rosszban, ugyebár, de ezeket a kellemetlen köröket teljesen felesleges lefutni egy első-pár randin. Minek? Nem azzal fogsz lekenyerezni, hogy bio helyre megyünk, mert nem a legmenőbb bio étteremmel akarok házasságot kötni és nem a bio hajdinától lesz gyerekem, hanem egy férfitől, aki igaz, valós, őszinte.