Pár napja előléptettek, ezért úgy döntöttem, hogy megállok valahol hazafelé egy italra, megveregetni a vállam.

Hogyan máshogy is végződhetett volna, mint hogy egyedül vagyok a bárban, miközben egy -a személyimet túszul ejtő- kidobóval hadakozom, miközben ő megjegyéseket tesz (többek között) a seggemre és szolidan fenyegető kérdéseket tesz fel a szexuális életemről.
Ez itt nem egy feminista kiakadás. Nem is zsörtölődés és biztosan nem olyasmi, amire bármely nőt emlékeztetni kéne.

 

Érdemes elolvasni: Ciki első randi történetek

Én a magam részéről egyetlen levonható tanulságot látok ebből az amúgy szar és unásig ismert szituációból: Tapasztalataim szerint ezt sok, egyébként teljesen korrekt férfi még mindig nem igazán érti:

  • Egy barátom egyszer azzal poénkodott, hogy ő nyugodtan leszólíthat nőket az utcán, hiszen jóképű.
  • Egy másik tettetett felháborodással kérdezte, miért van az rendben, ha én egy muffint ’hetes’-re értékelek és az miért nincs, ha ő a nőkkel teszi ugyanezt.
  • Nemrég voltam egy házibuliban, ahol egy csapat srác körülbelül negyvenötször hivatkozott a pincében lévő hangszigetelt stúdióra „erőszakszoba”ként.

 

Ezekből a poénokból néhány egy kicsit még vicces is volt. Néhány nagyon nem. De mind jól rámutatnak valami sokkalta alattomosabbra, ijesztőbbre és a legmegdöbbentőbb számomra, hogy a szóban forgó férfiaknak ez még csak fel sem tűnik.

Tehát üzenem az alapjában véve jószándékú férfiaknak az életemben, legyetek szívesek ezt megfontolni:

Mindegy, mit érek el, vagy milyen magabiztosnak érzem magam, a már említett faszfej kidobók még mindig azt fogják gondolni, hogy jogot formálhatnak az időmre és a figyelmemre, még ha épp egyedül is akarok lenni.

 

Ragaszkodni fognak hozzá hogy udvarias és vidám legyek, még ha kényelmetlenül is érzem magam és félek is.

 

Megjegyzéseket tesznek a testemre, nemi erőszakra való utalásokkal viccelődnek, aztán megszólnak, hogy milyen nagyra vagyok magammal, ha nem veszem humorosnak.

 

Úgy döntenek majd, megerősítik dominanciájukat azzal, hogy emlékeztetnek, bánthatnának, ha akarnának, és nekem valahogy hálásnak kéne lennem, ha nem teszik.

 

Ez védekezővé tett. Sokkal elővigyázatosabbnak kell lennem, mint amennyire szeretném.

Korrekt hímnemű emberi lények, ez nem a ti hibátok, de azért nem is teljesen rajtatok kívül álló.
Ha egy nő fagyos vagy konfrontatív, vagy nem nevet a vicceteken, fontoljátok meg azt is, hogy talán nem egy karótnyelt, humortalan picsa, inkább csak vannak olyan, számotokra ismeretlen tapasztalatai, melyek negatívan hatottak a világról alkotott képére.
Vegyétek számításba, hogy míg ti csak vicceltek, egy nő talán épp egy kis fejszámolást végez, hogy kiderüljön, vajon el kell-e bújnia egy mosdófülkében és segítséget hívnia, ahogy én is tettem három napja.

 

Kérlek, ehhez igazítsátok szavaitokat és a felfogásotokat.

Krisztina, 28 éves