Ha nem akarod megölni a kommunikációt, akkor:

1. Ne sajátítsd ki a beszélgetést!

Figyelj az egyensúlyra, hagyd a másikat is szóhoz jutni! Nincs annál idegesítőbb, mint amikor valaki folyamatosan, levegővétel nélkül beszél, és a másiknak esélye sincs közbeszólni.

2. Ne szakítsd félbe a másikat!

A legnagyobb udvariatlanság, ha mondandójának közepén egyszerűen csak félbeszakítjuk a másikat. Várd meg, amíg befejezi!

3. Ne beszélj folyton magadról!

Én, én, én... Senkit nem érdekelsz. Neki saját maga az érdekes!

4. Ne fejezd be a mondatot a másik helyett!

Bizonyos emberek - hogy mutassák empátiájukat – hajlamosak kiegészíteni és befejezni beszélgetőpartnerük mondatait. Egyes kultúrákban ez elfogadott, nálunk azonban nem, mert sokan félbeszakításként élik meg. Szokj le róla!

5. Ne hallgass, mint a hal!

Ne ülj úgy, mint Kuka Hófehérke esküvőjén! Kommunikálj!

6. Ne dicsekedj; hagyd, hogy a dolgok kiderüljenek!

Egy Porschénak nem kell száguldani, mindenki látja rajta, hogy Porsche. Ahogy Margaret Thatcher mondta:

„Ha bizonygatnod kell, hogy LADY vagy, akkor nem vagy az!”

7. Ne vidd túlzásba a dramatizálást!

Ne mondd mindenre, hogy bődületes, őrületes, intergalaktikus, hiper-szuper! Tartogasd ezeket azokra az alkalmakra, amikor valami tényleg fantasztikus!

8. Ne használj degradáló jelzőket másokra!

Tedd szokásoddá, hogy soha senkiről nem beszélsz negatívan! Énképpel kapcsolatos problémák biztos jele, ha valaki pletykákat terjeszt, vagy rossz színben tüntet fel másokat. Legyél tisztában ezzel és ne tedd!

9. Ne általánosíts!

Nem igaz, hogy minden politikus korrupt, hogy minden rendőr retardált, hogy minden gazdag csalással szerezte a vagyonát. Ezek túlzó általánosítások. Nem méltók hozzád.

 

Forrás: Kerner Tibor - Sziklaszilárd Önbecsülés